Az általam készült tőrök edzett acélpengével készülnek 51CRV4-es acélból.
A tőrpengék élvastagsága: 1,5 mm.
A tőröket kérésre élesre vagy haditorna kivitelűre készítjük (2,5 mm-es él vastagság).
A bárdok élezése az edzett bárdfejek esetében.
A szállítás díja a speciális küldés miatt eltérhet a webáruház által számolt összegtől!
Tőrpenge élezése a tőr összeszerelése előtt, vagy utólag.
A szállítás díja a speciális küldés miatt eltérhet a webáruház által számolt összegtől!
XIV. Századi típus számos formája volt elterjedve Európa szerte.
Bükkfa markolattal!
Ezt a tőrt kifejezetten HEMA vívásra fejlesztettük ki, látva a növekvő igényt erre a vívóeszközre.
A penge anyaga a jól bevált 51CrV4 acél, amelyet jó éltartása mellet a rugalmasság is jellemez.
A tőr nagyon könnyed vívást tesz lehetővé, a közeli súlypont miatt szinte súlytalannak tűnik a fegyver.
Kézvédője 2 mm vastag lemezből készül, teljes védelmet nyújt a kéz számára.
Ez a tőrtípus a XV. században egész Európában elterjedt volt.
Élvastagság: 2 mm.
Pengéje edzett, egy darabból készült, haditornás felhasználásra alkalmas.
Gerinces pengekialakítás, díszes gomb és bőrözött fa markolat.
XIII-XIV. századi tőrök alapján. Európa szerte elterjedt.
Élvastagság: 2 mm.
Ez a tőrtípus a XV. században egész Európában elterjedt volt.
Élvastagság: 2 mm.
XIV. századi tőrforma edzett pengével, haditornás kivitelben.
A penge egy darabból készül, hegesztés sehol nem található.
A markolat fa része réz szegecsekkel van rögzítve.
XV. századra jellemző tőrforma, egyélű pengével.
A markolat keményfa, pácolva.
A penge edzett szénacél, haditornára alkalmas.
A kézvédők jellegzetes kör formája miatt nevezzük rondel tőrnek ezt a típust.
A tőrök fontos szerepet töltöttek be a történelem folyamán a harcászatban. Úgy, mint kiegészítő fegyver, és mint önvédelmi eszköz.
Az ókori kardok sokszor méretük alapján tőrnek is tekinthetőek és elsődlegesen döfésre használták.
Jellegzetes tőr típus a romaiak pugioja . A koraközépkor tőrjei egyélű késszerű eszközök voltak.
Erre példa a scramax amely széles körben elterjedt volt. Változatos méretűek és formájúak voltak, de szinte minden esetben egyélűek.
A XIII. században jelentek meg azok a tőr típusok, mely formájukban a kardokra hasonlítottak és kétélű szúró pengével készültek. A XVI-XV. század jellegzetes tőrje voltak a bazilárd, rondel és a vesetőr.
A tőröket kegyelet tőröknek is nevezték mivel a végső döfést ezzel adták meg az ellenfélnek. A XVI. században a tőrkardok korszakában jelentek meg a hárító tőrök, melyek az ellenfél pengéjének védésére, elvezetésére alkalmasak voltak.
A tőrök, tőrkések napjainkig a harcászati eszközök részét képzi.
